1 Sámuel 19

1 Sámuel 19.

1. Bevezetés:
- Saul az előző fejezetekben igyekezett megölni Dávidot.
- Irigység vezérelte őt.
- A tizenkilencedik rész elején is azt láthatjuk, hogy ezt fontolgatja.
- Fia, Jonatán emlékezteti arra Sault, hogy Dávid mit tett már korábban érte.
2. A két király közötti különbség:
- Saul megenyhül és megesküszik, hogy nem fogja megölni Dávidot: „Az élő Úrra
mondom, hogy nem kell meghalnia.” (19; 6)
- Saul gondolatai megváltoznak. Nem tart bűnbánatot. Lemond arról, amit elhatározott.
- Dávid jelleme nem változott. A stabilitás és a hibák felismerése jellemezte őt.
- Dávid újabb győzelme haragra gerjeszti Sault. Újból megfogalmazódik benne a gyilkosság gondolata.
- Dávidnak menekülnie kell, pedig nem lázadt fel a király ellen.
3. Dávid és a házibálvány:
- Dávid valószínűleg nem tisztelte azt, de az, hogy ott volt arra enged következtetni, hogy eltűrte.
- Ez az ember formájú bálvány nem volt teljes értékű házibálvány.
- A Biblia különbséget tesz kettő között:
- Házibálvány
- Teráf: Jelentéktelenebb volt a bálványnál. Félisten-féle lehetett. Hatásköre csak a házra terjedt ki. Többször tanácsot kértek tőle.
- 1. Mózes 31; 19 : „Amikor Lábán elment a juhait nyírni, Ráhel ellopta apja házibálványait.”
4. Zsoltárok 59:
- A Zsoltárokat olvasva betekinthetünk íróik lelki világába. Az olvasott történetek alatt milyen mélységet vagy magasságot éltek meg a szereplők.
- Dávid átélte az elvetettség és üldöztetés minden lépcsőjét.
- A Zsoltárok 59. fejezete is, mint a többi Dávid személyes tapasztalataiból táplálkoznak.
- Láthatjuk benne Isten munkájának eredményét és segítségforrásokat, melyekben részesült az üldözések alatt.
- Míg a Saul által küldött emberek lesben álltak és arra vártak, hogy Dávidot megöljék, Ő éjszaka az Úrhoz fordult és imádkozott. Az Úrtól várta a szabadítást.
- Biztos volt abban, hogy az Úr szeretete szerint bánik vele, mert nem követett el kihágást (59; 11).
- Nem kéri az ellenség vesztét, hanem imádkozik értük.
- Az üldöztetés alatt sem kérdőjelezte meg az Úr szeretetét és kegyelmét.
„Én pedig hatalmadról éneklek, magasztalom minden reggel hűségedet.” Zsoltárok 59; 17
5. Saul révületben:
- Saul nem adja fel könnyen Dávid üldözését.
- Saulra végül rászáll Isten Lelke. Isten olyan embereket is fel tud használni, akikre nem is gondolunk.
- Isten hatalmába kerítette Sault és az embereit, így megmentette Dávidot.
- Amit kért a Zsoltárok 59-ben, hogy szabadítsa meg az Úr őt, de támadóit ne ölje meg, megtörtént.

¹Saul elmondta fiának, Jónátánnak és összes udvari emberének, hogy meg akarja ölni Dávidot. De Jónátán, Saul fia nagyon kedvelte Dávidot. ²És megmondta Jónátán Dávidnak: Apám, Saul meg akar ölni. Ezért vigyázz magadra holnap reggelig, maradj a rejtekhelyen, és rejtőzz el. ³Én pedig kimegyek, és ott állok meg apám mellett a mezőn, ahol te leszel, és beszélni fogok apámmal rólad. Majd meglátom, hogy mi lesz és megmondom neked. ⁴Jónátán Dávidnak az érdekében beszélt apjával, Saullal, és ezt mondta neki: Ne vétkezzék a király a szolgája, Dávid ellen, hiszen ő nem vétett ellened, sőt sok jót tett neked. ⁵Kockára tette az életét, leterítette a filiszteust, és nagy szabadulást szerzett az ÚR egész Izráelnek. Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dávidot? ⁶Saul hallgatott Jónátán szavára; meg is esküdött Saul: Az élő ÚRra mondom, hogy nem kell meghalnia! ⁷Ekkor hívatta Jónátán Dávidot, és elmondta neki Jónátán mindezeket. Majd Saulhoz vezette Jónátán Dávidot, aki ismét olyan lett hozzá, mint azelőtt. ⁸A harc tovább tartott. Dávid hadba vonult a filiszteusok ellen, nagy vereséget mért rájuk, és azok megfutamodtak előtte. ⁹Egyszer az ÚRnak az a rossz szelleme megszállta Sault, amikor házában ült lándzsával a kezében. Dávid pedig pengette a lantot. ¹⁰Ekkor Saul lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot, de ő félrehajolt Saul elől, és a lándzsa a falba fúródott. Dávid pedig kifutott, és elmenekült azon az éjszakán. ¹¹Ekkor követeket küldött Saul Dávid házához, hogy tartsák szemmel, és öljék meg reggelre. De a felesége, Míkal megmondta Dávidnak: Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod! ¹²És leeresztette Míkal Dávidot az ablakon át. Ő pedig futásnak eredt, és elmenekült. ¹³Ekkor fogta Míkal a házibálványt, beletette az ágyba, kecskeszőr-párnát tett a feje alá, és betakarta a ruhájával. ¹⁴Saul tehát elküldte követeit, hogy fogják el Dávidot, de az asszony azt mondta nekik, hogy beteg. ¹⁵Ekkor Saul ismét elküldte a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, és vigyék el hozzá ágyastul, hogy megölesse. ¹⁶Amikor a követek odamentek, kitűnt, hogy a házibálvány volt az ágyban, és kecskeszőr-párna volt a feje alatt. ¹⁷Ezért Saul ezt mondta Míkalnak: Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön? Míkal ezt felelte Saulnak: Ő mondta nekem: Engedj el, különben megöllek! ¹⁸Dávid tehát futva elmenekült, Sámuelhez ment Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak. ¹⁹De jelentették Saulnak, hogy Dávid Nájótban van, Ráma mellett. ²⁰Akkor Saul követeket küldött ki, hogy fogják el Dávidot. De amikor meglátták a próféták csoportját, akik révületben voltak, Sámuel pedig ott állt mellettük, akkor Isten lelke szállt Saul követeire, és ők is révületbe estek. ²¹Jelentették ezt Saulnak, és ő más követeket küldött ki, de azok is révületbe estek. Harmadszor is küldött Saul követeket, de azok is révületbe estek. ²²Ekkor maga is elment Rámába, és amikor a Szekúban levő nagy kúthoz érkezett, így kérdezősködött: Hol van Sámuel és Dávid? Ezt felelték: Nájótban, Ráma mellett. ²³Elment tehát a Ráma mellett levő Nájótba. De Isten lelke szállt őrá is, és amíg ment, folyton révületben volt, amíg meg nem érkezett a Ráma mellett levő Nájótba. ²⁴Akkor ő is ledobta a ruháját, és révületben volt ő is Sámuel előtt, és ott feküdt meztelenül egész nap és egész éjjel. Ezért mondják: Hát már Saul is a próféták között van?